Nagyböjt 4. vasárnap

"A jó masiniszta behozza a lemaradást!" felkiáltással indított László atya, és ennek megfelelően gyors is volt, meg tömény is a prédikációja.
A sötétség és a világosság kontrasztjáról beszélt.
Olvasnivalót ajánlott nekünk. Bene Zsuzsa írását, amiben a sötétségtől való megrettenését írja le. Nem a fizikai sötétségtől, hanem a lelkitől, amit ha meglát az ember, akkor az borzasztó ijesztő tud lenni és menekülésre késztet, mégpedig az ellenkező irányba. Meneküljünk is előle, ha egyáltalán meglátjuk, mert vannak "ál-fények", amik megtévesztőek, amik elvakítanak. Ez az elvakít kifejezés kétszer szerepel az Újszövetségben és meglepő módon mindkét esetben a sötétségre vonatkoztatva (2Kor 4,4 és 1Jn 2,11). Az igazi fény viszont az Ige (ld.János előszava). "A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl. ... Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, mégsem ismerte föl őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be." A gyűlölet ellentettje tehát az elfogadás. Ahogy Jézus is elfogadta az Atya akaratát, nekünk is ezt kell tenni, ezáltal találkozhatunk Vele.

Nem is tudom miért, de az a kérdés ötlött föl bennem, hogy mikor lesz a napfelkelte-nézés? Az olyan jó volt tavaly! :)

Gyász - segítség a bajban - tanácsadás

A képre kattintva, eredeti méretben olvasható!

Nagyböjt 3. vasárnap

Annyi szép és okos dolgot "dadogott" László atya (copyright tőle) a vasárnapi misén, hogy hirtelen nem is tudom összefoglalni. Bennem végig ott dobolt, és -szégyen szemre bevallom- a prédikációra való megfelelő odafigyelést is károsította a szentlecke és az evangélium néhány sora, mondata.

Az olvasmány a Kivonulás könyvéből a törvények törvényét idézi, a tízparancsolatot, az alapot, amin ma is állni kell(ene). Az abszolút mércét, amit kőbe véstek, amely maga is pusztán kővé vált az idők során, ahogy a betű mögül eltűnt a lélek, a valódi jelentés. Persze könnyebb is a holt betűt számonkérni, mint magát a szellemiséget: nem csapom agyon a szomszédot, nem veszem el a vagyonát, nem kívánom el házastársát stb. - mit is lehet akkor itt számon kérni tőlem mást?

"Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége....(1Kor,22-24)
.
"Milyen jeleket mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed!"..."Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem azt!" ...De ő a saját testének templomáról mondta ezt."" Ján 2,18-19.21
És erre jön ez! Aki fölülírja a törvényt- azaz nem is, hanem csak megtölti avval a jelentéssel, amely elveszett a betű mögül. Egészen más ez a szemlélet, a korabeli vallásos zsidónak (és tényleg csak a korabelinek ?) érthetetlen botránykő, más népek meg úgyse törődnek vele, hisz oktalanság.
És nekem?

Nagyböjt 2. vasárnap

A sok bába között elvész a gyermek.
Így járt a heti bejegyzés is majdnem...

Messzi távlatból, annyi rémlik, fájdalom köz felsejlik az öröm
László atya az evangéliumból kiindulva mondta el mind azt, ami Ábrahám és izsák történetében egészen egyszerűen megjelen.
Az Istenek nem követel oktalan áldozatot,
a bennünk élő hit, hogy elvesztjük a szeretet ha nem áldozzuk fel a legértékesebbet is.
Isten számára elég a készség... az ehez vezető szenvedés... de nem követel értelmetlen áldozatot

Tolerancia

Sok a vita ki is az előítéletes, cigány vagy zsidó ellenes.
Én nem tudom megmondani, de biztos, hogy nem igazán jó, hogy ha a kisebbség és a többség jogai szembe állnak egymással.
Az nem antiszemita, akit egyszer egy zsidó ember megkárosított és ő még mindig szeretni tudja mint embertársát. Nos, őróla biztosan állíthatjuk, nem az, de másról....
a megbélyegzés erőszak és az erőszak erőszakot szül és nem lehet azután eldönteni, ki is ütött először....

a megoldás valahogy így kezdődik
http://www.daazo.com/fullplayer.php?ref=e7819e14-faef-102b-80ef-000e2e531ae0&rr=http://www.daazo.com/&rating=G&ft=0

Nagyböjt 1. vasárnap

László testvér azzal kezdte, hogy ő azért olvasta inkább Tarjányi Béla fordításában az evangéliumot, mert az hitelesebben adja vissza azt, hogy Márk jelen időt használ.
Abból a gondolatból indult ki, hogy a kísértés állandóan jelen van körülöttünk, mint a szmogos levegő. A legnagyobb kísértés pedig a hitben való megingás. A világban a hitetlenség szmogjában kell léteznünk, ezért az embernek időről időre szüksége van arra, hogy feltöltődjön "friss levegővel", vagyis Istennel, mondjuk azáltal, hogy misén vesz részt, vagy imádkozik. Jó esetben a család is egy ilyen forrás.
Az evangélium egy képet idéz föl a Paradicsomban történtekről. Egy apokrif irat szerint Ádám és Éva mennek az erdőben és egyszer csak gyermekük felsikolt, mert megharapja az oroszlán. Éva számonkéri az oroszlánt, hogy miért tette, de az oroszlán visszakérdez, hogy milyen alapon kéri számon Éva, mikor ő meg az Istent sértette meg azzal, amit tett. Ő ott, akkor felborította a természet rendjét.

Kivagyok égve mint a hamu!