2010. március 22., hétfő

Nagyböjt 5. vasárnap


Ma nem jutott ki hozzánk egyik atya sem, ezért igeliturgián dicsőitettük Istent, és agy szenteletük meg a vasárnapot.


">Ma arról fogunk hallani, hogy nem kell besározni mást ahhoz, hogy mi tisztának érezzük magunk. Arról hogy a reflexió, az önreflexió megnyithatja a szemünket, mint a vak koldusét ha nem másra kentjük.

MA amikor a magyar és a világ média tele van sokkoló az egyházi emberek bűnösségét hirdető hírekkel, fontos hogy megtaláljuk hol fakadnak források, hogy lesznek folyók a sivatagba.

"Én valami újat viszek végbe, ... Valóban utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban."

Izajás, arra szólít minket, hogy valami új kezdődik.
Azaz Izajás a jövőre figyel! A jövőre figyelni, azt jelenti Reménykedni, lélekben már készülni a szabadulásra.
Arra hívja a honfitársait, arra figyelmezteti őket, -a választott népet- hogy ne csak a múlton elmélkedjenek, hanem várják és HIRDESSÉK Isten dicsőségét.

Azaz fogadják el, hogy Isten nem csak az ősatyákkal tett nagy dolgokat, hanem velünk is.

A házasság törő asszony, történetében is jelen van az a jövőbe tekintésre való felhívás

Ez a történet nemcsak a múlt-jelen-jövő sikján vezet minket, hanem van egy vertikális hullámzása a jelenben. A ki van fenn és ki lent.

Két csoport áll itt egymással szemben.

Az egyik oldalon a vádlók, A vissza tekintők – a jézus és a bűnös asszony vesztét akarók! Az ő hitük és tekintete bűnre figyelő. Mivel Istent személyesen nem ismerik, csak az az embert Istentől elválasztó bűnig terjed látásuk. Hogy magukat ne kelljen bűnösnek érezni ahhoz az kell, hogy a bűnt magukon kívül láthassák és érezhessék. A bűnt kívülre helyezik, igy megszabadulnak maguk bűnösségétől.
Felülemelkedni, jobbnak, jobbiknak lenni, "mint ez a bűnös asszony/vagy egy vámos.

A tisztaságát úgy teremti meg, hogy a másikat magánál bűnösebbnek látja, látatja.


Jézus ezzel szemben ÚJ SZEMPONTot keres.

Nem föléjük helyezi magát - Meghajol - hagyja hogy ők legyenek felül - inkább a porba ír. Mikor azok még mindig nem tágítanak, visszajön hozzájuk, ismét új szempont felemelkedik szemmagasságba.

Közösséget vállalva velük.

Ebben a partnerségben mondja: "aki bűntelen az vesse rá az első követ.”

Figyelmeztet, SZEMBESÍT, de nem akar bírájuk lenni, ezért inkább újra "meghajol", kisebbé teszi magát. Nem is emelkedik fel egészen addig, míg a vádlók el nem oldalognak.

Partnerség a vádlókkal és partnerség a vádlottal. Egyiknél sem akar nagyobb lenni.

De nem ismeri el a bűn hatalmát, de nem is próbálja letagadni, eltusolni jelenlétét.

"Most már nem arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múltra figyeljetek!
Nézzétek én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van nem látjátok!"

A felnőttek hittanán a böjtről beszélgettünk. Arról a tapasztalatról, hogy elszántságunk, vágyaink, lelkünk és lelkesedésünk milyen könnyen csatlakozik a jóra. Lélekben minden olyan szép és egyszerű, és hogy a böjt testi gyakorlatai milyen könnyen szembesítenek azzal, hogy nem vagyunk annyira készek, mint ahogy azt szeretnénk.

Évközben velem sokszor előfordul, hogy nem vagy csak alig eszem és általában eszembe sem jut csak este. Nem szenvedek, egészen jól elvagyok. Böjti napokon
viszont már reggel ideges leszek az éhségtől és rengetek energiába kerül, hogy ne ezzel foglalkozzak, hogy dolgozni tudjak. A böjt szembesít, hogy nem lehet kizsákmányolni csak úgy a testemet, nem emelkedhetem felül a testemen, testi korlátaimon. A mennybe se tudunk testünk nélkül bejutni. „hisszük a test feltámadását” valljuk a hiszekegyben.

A hozzám forduló párokat gyakran kérem egy gyakorlatra, hogy kérjenek bocsánatot.

A gyakorlat utána mindig meg kérdezem a másik felet, tud-e most ezeknek a szavaknak hinni. Persze ez egy művi helyzet van, hogy többször kell elpróbálni, mire sikerül nevetés vagy szorongás nélkül kimondani a szavakat. Mégis minden műviesége ellenére, figyelő tekintetem mellett is tudják mikor igaz és mikor nem.
Nem sokszor, de előfordul, hogy több próbálkozás után sem sikerül hitelesen mondani ezt, vagy tiszta befogadó szívvel hallgatni. Ezekben az esetekben a bizalom olyan mélyen sérült, hogy szinte lehetetlen helyre állítani. A bizalmatlanságunk gyökere a múlt. A remény pedig a közös jövő. Miért ragaszkodunk jobban a bizonytalan múlthoz, mint a biztos jelenhez.
Milyen biztonság születik abból ami volt.

A visszanézés, a törvényekhez igazodás felelősség, a kötelesség és a törvények betartásának Elvárása. Ezek a szavak jellemzik Isten választott népét. Ők ennek a szövetségnek mentén lett egy néppé, egységét ezeken a pilléreken tapasztalta meg.

Ezek a szavak F.K.E adja az erőt.

De most valami új van –NEM LÁTJÁTOK? Kérdezi Izajás

Hol vannak akik vádolnak?

Jézusi a felelősség egy reflexió az adott helyzetre. Ha kell alámenni, magamra vállalni, de nem kapcsolódni a sárdobálókhoz. Tudni tisztaságom nem a másik besározódásából születik!

H a szelíd tett nem elég a vakság feloldásához, akkor a szavak REFLEKTÁLNI! Szembesíteni.

Felelősség – reflexió a NEM eltitkolni.

Talán fontos, lenne hogy e szempontból újra megvizsgáljuk mi is a gyónás, hogy állunk mi a bűnnel, mitől mikor érezzük magunkat tisztának vagy szennyesnek. Mit ad ehhez ez a közösségi dimenzió, közösségként milyen bűneink vannak. Takargatunk-e mások elől valamit.

Mit is jelent Kötelesség ebben az újszempontban,

Nem más mint a kapcsolódás az életerőhöz, az élet forrásához a másikban. Se Ők – se Én nem ítéllek el - Menj és ne vétkezz többé.....
Ez az a forrás, ami mind a vádlók - mind a vádlott számára remény, megtalálni a vakság utáni életet.

Jézus a porba ír. Hiányzik a víz a megtisztuláshoz. Nincs sár. Bár van itt is fröcskölődés a történetben, de a két elem nem találkozik. Ahhoz még idő kell. Nem kérik, mint a vak – gyógyíts meg – a porból nem lesz sár.

Igen az Elvárás …–az Isteni elvárás – az várás, VÁRAKOZÁS Jézus példájában ezt láthatjuk. Várakozás a másikra. Megérteni, hogy ő hol tart.


Ez a meghívás nem csak az én és te kapcsolatban szólít meg minket.
Közösségként, Isten családjaként is meg kell találnunk ezt a jövőbe tekintést.
Nagyon fontos, hogy szem előtt tudjuk tartani, hogy a BŰNT nevén kell nevezni.
Egységünk nem abból áll, hogy úgy teszünk mintha köztünk nem lenne jelen.
Hanem abból a kettős reményből, hogy testvérként meg merjük nevezni egymás bűnét, -hogy mint a testi böjt okozta jelet- "az egyház mint Krisztus misztikus teste" jelezze nekünk, hogy még nem vagyunk kész.
Másfelől pedig tudni és remélni, hogy Jézus és testvérei - azaz Ti - nem vádoltok, még akkor sem ha el ítélitek a rossz tetteket.

2010. március 20., szombat

Nagyböjt 3. vasárnap

A tavasz első vasárnapja igencsak a Nagyböjt mélyére visz minket.

Az Ige liturgia szövegei nem a legkönnyebbek: Mózes számára megnyilvánul Jahve a csipkebokorban s Jézus politikai mészárlások és természeti katasztrófák értelmezését kénytelen adni a kétségek között hánykódó tanítványoknak.
"Kinek a bűne...?" – faggatják.

Jézus - szinte bántó könnyedséggel - eltereli a figyelmet az ártatlan áldozatokról. S tereli a megtérés, a bűnbánat irányába...

Bepillanthatunk László Testvér lelkipásztori műhelyébe ahol a Lélek minden módos segít, hogy a gyerekeknek is szólhasson valami örömhír. Ismerős jelenet: a durcás gyerek hirtelen sértődöttséggel és haraggal dobja el magától anyját, aki valamiben behatárolta. Az éjszakai lidércálomban viszont már sírva keresi eltűnt szülőjét s mikor kétségbeesetten felriad, következetlenül, mégis helyes ösztönnel araszol a szülői ágyba, hogy megnyugodhasson.

E visszatérések élményét frissítheti a böjti időszak, az aszkézisek dörzspapírja.

S bekerül az elmélkedések folyamába Pilinszky is, aki számos alkalommal firtatja az igazi valóságot, a realitást – szemben a tények világával. Felidéződik ez beszélgetése, melyben kifakad a psy-k ellen. Eszerint utálja őket, mert azt hitetik az emberekkel, hogy problémáikat azonosítják s hatásos megoldást ajánlanak, melynek egyenes eredménye lesz a boldogság. Ezzel a bántó pragmatizmussal (probléma – megoldás) szemben Pilinszky a tragédia valóságát és az irgalom egyedül lehetséges álláspontját hangsúlyozza.

Készüljetek a jövő heti nemzeti pipázásra, mely a fontolgatás testi cselekedete s akár még jóra is vihet…!

Családcsoport "a Böjt" 2

Folytattuk a nyolc boldogság olvasását.

Többen utána olvastak.
Kata, bácsi könyvét vette elő, aki a boldogság mondásokat egy egységnek látja, az énfejlődés lépésit látja és láttatja meg benne, Az önmagunkra reflektálást (lsd előző Böjt 1. bejegyzés témája), majd a MI és legvégén az Ő-ig fejlődést.

Többen még mindig a lélekben szegény kérdésén töprengtek.
A biblia kommentárok tanúsága és a csoport közvéleméyne végére össze csengett:
  • tudatosan vállalt szegénység
  • olyan testi, lelki állapot ami készséges az Istenre hagyatkozásban
Böszi, Don Helder Camara írását olvasta 20 év után újra, aki a szegénységet, minden állapotában -a nem önként vállaltban is- Isten közelinek tekinti. Bár önmagában ez Isten káromlás forrása is lehet, de mégis több az istenre hagyatkozás tapasztalatunk a szegénységben mint mikor jól ment a sorunk.

Inne már csak egy kis lépés volt, hogy a gazdag ifjú történetét és a kérdést, mi is az amit Isten vár a szegénységgel és ki üdvözülhet megérintsen minket. Nem is úsztuk meg.

Az este egyik legizgalmasabb állítása az lett, hogy Isten az Isten keresést és nem csak kizárólag a csúcs teljesítményt jutalmazza és nem csak a tökéleteseket szereti (talán ne is olyan eretnekmint elsőre tűnik). Azaz a gazdag ifjú, aki fájdalommal és szomorúsággel ment el, mert akkor és ott minden vágya és törvény szeretete elle nére nem volt kész arra, hogy úgy kövesse a mestert ahogy az akkor neki azt ajánlotta.
Épen ez a szenvedése és fájdalma az ami képessé teheti őt arra, hoyg felismerje korlátait, és lasan lépésről lépésre, de eljusson oda hogy békébe haljon meg amikor, mind az amit Jézus kért: oszt szét mindened, hagy hátra mindent meg fog történni....

Hogy miből látjuk a boldogságot az csak az este végére tudtuk megfogalmazni.
Csak az a BÉKE mutataja meg, hogy hol vagyunk és mit tettünk... még akkor is ha töredelmes ismeretünk, békében hagy talál sok rossz tett után is... a gazdag ifjú története kapcsán reméljük, hogy ez csak egy idő arra, hogy megértsünk valamit amit amire most még nem vagyunk készek.

Családcsoport "a Böjt" 1

A nagyböjtöt megelőző vasárnap a "Nyolc boldogságról" hallhattunk az evangéliumban.

Ez a nyolc állítás arra fókuszál, hogy a boldogság Jézus szerint egészen máshonnan ered.
Ez az a misztérium amire a böjt maga is hív.

A böjt egy felkészülési időszak.
Nem azt jelenti hogy most különösen jót kell tenni - máskor meg nem.
Nem az önsanyargatást élvező Isten gyönyörködtetése - mert Isten nem leli örömét az öncélúságban.

Készületi idő. Gyakorló idő. Edző idő....

A katolikusként azt tapasztalom meg egyre inkább a liturgiában a misztikusokban, hogy nem lehet csak lélekkel szolgálni Istent. Az Isten keresés a test által és nem csak a testben történik.
A böjt idő arra, hogy lemondásaink által több idő jusson másokra.
A böjtidő lehetőség, hogy most magunkat építsük.
Mikor Gyálarétre kerültem még megtapasztalhattam, hogy a falú idős asszonyi, húsvétra kimeszelték kívül belül a házat. Esős tél után még előtte a tapasztást is kijavították.
Toppantónéni, Takácsnéni és a többiek is...
Ilyen időszak ez. Nem csak a lélek edzése, de testünk lelkünk összhangjának megteremtése.
A hústilalol, vagy a koplalás nem csak lelki edzés. Tapasztalat arra, hogy testünk mennyire van összhangba azzal amit lélek és értelem szerint akarunk.
Dőreség azt gondolni, hogy vágyból akaratból minden mehet. Nagy erők ellen kell hadakozni.
Ha egy gyermeket 50 kg súlyzóval látunk, értjük is ezt...
Mégis gyakran úgy beszélünk mintha nekünk minden hatalmunk meglenne a testünk felett...

Nem, ezt gyorsan megtapasztaljuk, hogy nem.
Mit tesz a leleményes okos ember - azt amit a leleményes farizeus - átírja a törvényt.

Magam is ismerem ezt. Hosszú évekig nem böjtöltem. Hisz bármikor tudok napokig koplalni, egyszer vagy kétszer enni ha belemerülve a munkámba el is feledkezem róla.
De milyen keservesen tapasztalom meg, hogy a szigorú böjti napok előtt és alatt hogy szenvedek.
A figyelem arra, hogy megtagadjam, hogy tudatosan és ne feledésből történjen kínosan nehézzé teszi.
A figyelem a talákozás - a jelenlét, a megtapasztalás által világossá lesz, nem én vagyok az erős, nem én vagyok kész a lemondásra... csak nem vagyok jelen magam/testem számára... kizsákmányolva, kihasználva, kisemmizve.

A Nagy idnián könyvben olvastam: "..... Az indián este, mikor leveszi mokaszinját, megsimogatja lábát, és becézgetve megköszöni neki, hogy elvitte aznap minden hová. Nem hagyta cserbe mikor menekülnie kellett..."

Legyen ez a böjt - találkozás magunkkal testi, lelki és szellemi teljességünkbe.
Hallgassuk meg testünk üzenetét, hogy áll készen arra amire lelkünk, vagy eszünk vágyik...
hogy azután belátva képtelenségünket, felismerve korlátainkat ne csak magunk valóságával találkozhassunk ilyen teljességbe, hanem azokkal is akik nap mint nap körülvesznek.
Hogy a böjt gyakoralatai által jelenbe lehessünk számukra is teljesen, észrevegyük és reflektáljunk tetteikre, létükre, és készek legyünk észre venni és meghallani a tőlük jövő elfogadást.
Ha ez sikerül akkor lassan készek leszünk arra, hogy talán egészen elhallgatva várni tudjunk a csendben Isten szavára.

2010. március 18., csütörtök

A tavasz első vasárnapja

A tavasz első vasárnapja igencsak a Nagyböjt mélyére visz minket.

Az Ige liturgia szövegei nem a legkönnyebbek: Mózes számára megnyilvánul Jahve a csipkebokorban s Jézus politikai mészárlások és természeti katasztrófák értelmezését kénytelen adni a kétségek között hánykódó tanítványoknak.
"Kinek a bűne…" – faggatják.

Jézus - szinte bántó könnyedséggel - eltereli a figyelmet az ártatlan áldozatokról. S tereli a megtérés, a bűnbánat irányába...

Bepillanthatunk László Testvér lelkipásztori műhelyébe ahol a Lélek minden módos segít, hogy a gyerekeknek is szólhasson valami örömhír. Ismerős jelenet: a durcás gyerek hirtelen sértődöttséggel és haraggal dobja el magától anyját, aki valamiben behatárolta. Az éjszakai lidércálomban viszont már sírva keresi eltűnt szülőjét s mikor kétségbeesetten felriad, következetlenül, mégis helyes ösztönnel araszol a szülői ágyba, hogy megnyugodhasson.

E visszatérések élményét frissítheti a böjti időszak, az aszkézisek dörzspapírja.

S bekerül az elmélkedések folyamába Pilinszky is, aki számos alkalommal firtatja az igazi valóságot, a realitást – szemben a tények világával. Felidéződik ez beszélgetése, melyben kifakad a psy-k ellen. Eszerint utálja őket, mert azt hitetik az emberekkel, hogy problémáikat azonosítják s hatásos megoldást ajánlanak, melynek egyenes eredménye lesz a boldogság. Ezzel a bántó pragmatizmussal (probléma – megoldás) szemben Pilinszky a tragédia valóságát és az irgalom egyedül lehetséges álláspontját hangsúlyozza.

Készüljetek a jövő heti nemzeti pipázásra, mely a fontolgatás testi cselekedete s akár még jóra is vihet…!